29. Visszapillantás a kezdetekre – 2010. január 29.
És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. És formált az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. … De az embernek hozzá illő segítő társat nem talált. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és vitte az emberhez. – 1Mózes 2,18-24 Isten megformálta az embert a föld porából és életet lehelt belé. (1Móz. 2,7) Behelyezte őt az Édenkertbe. Ádám teljes volt, semmiben nem volt fogyatkozása, mert Istennek minden műve tökéletes. Annak ellenére, hogy a szelleme a bűnbeesésig tökéletes kapcsolatban volt Isten Szellemével, Ádám mégis egyedül érezte magát. Isten segítőtársat igyekezett szerezni teremtményének, de a felsorakoztatott lények közül Ádám nem talált magához illőt. Ezek után az Úr Isten Ádám oldalbordájából megalkotta az asszonyt. Isten egy segítőre gondolt, amikor hozzá illő társat rendelt a férfi mellé. Az asszony a férj mellé rendeltetett, és nem a lába alá! A segítőtárs nemrabszolga, a viszonyuk nem alárendelést jelent, hanem munkamegosztást. Jogosan merülhet fel a kérdés: volt-e választási lehetősége Ádámnak a párját illetően?? Igen, érvényesíthette a szabad akaratát! Ádámé volt a választás joga és vele együtt a felelősség is. Amennyiben nem tetszett volna neki Éva, Istennek újabb társat kellett volna teremtenie. Az isteni rend részeként az is kiviláglik, hogy Ő férfit és nőt rendelt egymásnak. Fontos az Isten által felállított sorrend, amit a világban élők gyakran felcserélnek. Az első emberpár nem azzal kezdte, hogy egy testté lett! Először egy szívbéli bizonyosság kell arról, hogy ő az én párom! Ádám, az asszony láttán tetszésének így adott hangot: Ez már igen! „Ez már csontomból való csont, és testemből való test!” (1Móz. 2,23) Másodszorra: „Elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.”(1Móz. 2,24) Az Igében olvasható sorrend Isten tökéletes akaratát mutatja, mely szerint nincs szükség a házasság előtti együttélésre. A ’próbaházasságot’ nem találjuk Isten rendelései, sem javaslatai között!
0 Comments
Leave a Reply. |
Új Élet BlogBátran oszd meg Categories
All
Archives
March 2013
|