Jób 6,1-19.24-30
Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem. (12. v.) Inkább halott, mint felelősségre vonható... Helyesen mondta Elifáz: "Boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!" (Jób 5,17). Gondolkozásában az a hiba, hogy a vigaszra való töredelmes várakozást előfeltételévé teszi annak, hogy Jób életében később jó történhessen (19-27. v.). Jób véleménye, hogy ha Elifáznak igaza van, akkor jobb lenne, ha Isten inkább megadná a kegyelemdöfést, minthogy tovább kínozza őt (9. v). Ez drasztikus, de mégis érthető. Egyelőre Jób elmondhatja magáról, hogy nem lázadt, nem káromolta Istent és nem fordult el Tőle (10. v). De fél, mert nem biztos benne, hogy még sokáig kibírja. Hiszen nem olyan erős, mint a kő és nincs ércből a teste. És ha van esély arra, hogy elfordul Istentől, aki ezért az áldás helyett az átkot mondja majd ki reá, akkor inkább jöjjön a halál. Jób sejti azt, amit mi már tudunk az Újszövetségből. Ha üdvösségünket szerencsétlenségek állhatatos elviselésével vagy jó tettekkel kellene kiérdemelnünk, hogy megmeneküljünk a pokoltól, akkor valóban az lenne a legnagyobb segítség Istentől, ha itteni létünkből mielőbb eltávolítana. Elgondolkodtató: Sok emberről úgy tűnik, valóban olyan erős, mint a kő, és néha irigyeljük őket. De vajon nem nagyszerűbb-e Isten előtt gyengének és őszintének lenni? Fénysugarak
0 Comments
|
Új Élet BlogBátran oszd meg Categories
All
Archives
March 2013
|