„- És hogy érzitek magatokat az új testvérek között? Elkomorodott, majd csak egy szót mondott: - Szúnyogszűrők. Meghökkentem. Első pillanatban nem is értettem megjegyzését, csak amikor Jézus egy igéjével magyarázta: “megszűritek a szúnyogot és elnyelitek a tevét” (Mt.23,24). S hogy egészen megértsem, részletekkel is szolgált. Elmondotta, hogy az ottani közösségben szívesen, lelkendezve fogadták mindkettőjüket, de néhány hét múlva ilyen kifogásokkal zaklatták őket: felesége miért jár fodrászhoz? S ő, mármint a barátom miért mutatkozik gyakran rövidnadrágban? - Eleinte azt hittem, hogy tréfálnak vagy ugratnak, de aztán meg kellett látnom, hogy ott ez a “hívőség” mértéke, sőt, ez a szórakozásuk: a szúnyogszűrés. Én nem ilyen kicsinyesnek ismertem meg Jézusomat! Elkedvetlenedtünk, majd lassan elmaradtunk a közösségből. Arra gondoltam, hogy ezek a jó szúnyogszűrők talán többet ártottak Krisztus ügyének, mint az üldözői. … mit ér Jézusnak egy ember? Mit ér egy gadarai megszállott (ma őrült), akit senki sem tudott megfékezni, se megkötözni? Megér Neki egy viharos utat a tengeren - felé. Hallatlan küzdelmet - vele. És kétezer disznót, amelyek a gadarénus miatt a tóba rohannak. Jézusnak ennél is többet ér egy ember: önmagát kereszthalálra adja minden emberért. Ó, mi szúnyogszűrő nemzetség, akik olyan készségesen esünk egymás fejének, hogy azt jól megmossuk - sőt: közben meg is cibáljuk -, sose láttuk még Jézust tanítványai poros és piszkos lába előtt térdelni, dereka körül a rabszolga kötényével? Mert ez a Jézus-i nagyvonalúság: a lehajló szeretet képe, a szolgáló Szeretet egyetlen hiteles mozdulata… Bocsássad meg a mi szúnyogszűrő kicsinyeskedésünket, amiről azt hittük: kereszténység. Bocsássad meg a mi konkolytépő, gyomláló lelkületünket, amivel és hányszor a búzát is kiszaggattuk. Hogy egy-egy zsenge, zöldellő lelkecskét azzal vádolunk: még zöld, ahelyett, hogy azon ujjonganánk: már zöld.”
1 Comment
|
Új Élet BlogBátran oszd meg Categories
All
Archives
March 2013
|